Kiégésből kitörés: amikor a belső fojtogatás vezet el a következő nagy lépésedhez

Olvasási idő:

2 perc

·

Oké-oké. Megígérem, hogy nem fogok örökké károgni ebben a blogban és hamarosan rá fogok térni a valódi szakmai tartalomra is. Viszont annyira tetszik nektek ez az intuitív vállalkozásfejlesztősdi, hogy az első posztokat erre a témára fogom szánni. Hozzáteszem gyorsan, hogy nem vagyok sem életvezetési coach, sem üzleti mentor. Minden, amit ebben a kategóriában olvasol, azt…

Oké-oké. Megígérem, hogy nem fogok örökké károgni ebben a blogban és hamarosan rá fogok térni a valódi szakmai tartalomra is.

Viszont annyira tetszik nektek ez az intuitív vállalkozásfejlesztősdi, hogy az első posztokat erre a témára fogom szánni. Hozzáteszem gyorsan, hogy nem vagyok sem életvezetési coach, sem üzleti mentor. Minden, amit ebben a kategóriában olvasol, azt személyes tapasztalatokon alapuló megjegyzésként fogd fel.

Vállalom a felelősséget a szavaimét, de nem aggatom rá minden gondolatomra, hogy ez egy szakmai tanács.

Azt már említettem, hogy a Neuro Design ötlete egy erős és tartós kiégési hullámban született. Már marhára elegem volt abból, ahogyan a munkámat csinálom, és biztos voltam benne, hogy nem akarok még egy évet ugyanabban a langyos (hát, pontosan tudod, hogy miben…) eltölteni.

És miközben azt kerestem, merre van a kiút – mert nyilván nem úgy pattant ki a fejemből szolgáltatási palettástul, designostul, mindenestől, mint Zeuszéból Pallasz Athéné -, beugrott, hogy azt is egy besokallás előzte meg, amikor beiratkoztam az első webdesign tanfolyamra. Ekkor hallgattam először a saját igényeimre.

Aztán a Bandita Design elindítása, majd fejlesztgetése közben is ugyanilyen változásokon mentem keresztül.

Szóval eddig mindig, mielőtt valami nagy váltásra szántam el magam, fojtogatást éreztem: „elegem van, tovább kell lépnem”.

Immár 6 évnyi webdesign vállalkozással a hátam mögött merem azt mondani, hogy a legeredményesebben akkor tudsz egy kis motivációt csempészni a kiégetett hétköznapjaidba, ha egyszerűen csak elkezded máshogy csinálni azt, amihez egyébként is értesz.

Nem várod meg, amíg minden tökéletes lesz. Vagy a körülmények, vagy az időzítés, vagy az aktuális „tudásod” nem lesz optimális.

Úgyhogy itt jön be a képbe az intuitív üzemmód.

Amúgy nem tulajdonítok nagy jelentőséget az életkornak, viszont azt kell mondjam, 30+ évesen az ember mindennél tisztábban látja a (személyes)határait, az erősségeit, adott esetben a gyengeségeit. Lehet, hogy van, aki már fiatalabb korban is, de valahogy ez a harmadik X vízválasztónak tűnik.

Mert van már annyi tapasztalat mögötted, hogy ne mindenáron „tankönyvi modellekbe” akard belefaragni magad, mert mások úgy szokták, hanem elkezdesz nagyobb hangsúlyt fektetni a belső jelzéseidre. A megérzéseidre, a kreatív meglátásaira. Igen, akár még a vállalkozásodban is.

Az intuitív üzemmód egy átmeneti állapot. Változtatsz, mert érzed, hogy kell / hogy ami most történik veled, az kényelmetlen.

Újraboostolás krízishelyzetben.

Arra akarlak rávezetni, és a saját példámon keresztül egyúttal motiválni, hogy ha azt érzed, már nyakig ér az a bizonyos… És olyan területen vállalkozol, ahol az innováció, a személyesség, a gyors döntéshozatal kulcsfontosságú,

legyen elég bátorságod kényelmesebbé tenni az életed!

Mert:

  • könnyebben szembenézhetsz a kihívásokkal. Kitartóbb, elszántabb és elkötelezettebb leszel, ha a személyes értékeid mentén váltasz irányt.
  • ha nagyon gyorsan változik a piacod, akkor sem kell makacsul kitartanod egy „elavult” ötlet mellett.
  • gyorsabban és ügyesebben tudsz reagálni az igényekre . Piaci réseket találhatsz, „trendteremtő” lehetsz.
  • egyszerűbben fenntarthatod a flowt és a kreatív energiát.
  • egy harmonikusabb és emberközpontú vállalkozást vezethetsz, ahol végre tényleg odafigyelhetsz a mentális egészségedre.

Ezek azért együtt nem tűnnek olyan rossznak, nem igaz?

Gaál Bernadett UI/UX neuro webdesigner