A mai bejegyzés témáját volt designer mentorom, Susana Tóth újévi levele inspirálta, amelyben az AI-hoz való felzárkózásról, az ezzel kapcsolatos nehézségekről, saját tapasztalatokról írt.
Az ő levele nyomán kezdtem el azon gondolkodni, mivel néznek szembe és hogyan érezhetnek azok, akik ma a digitális bumm nyomása alatt próbálnak meg a nulláról honlapot indítani.
Egyrészt: soha nem állt még annyi munkafelgyorsító eszköz a felhasználók rendelkezésére, mint manapság:
- ready-made weboldal sablonok,
- megszámlálhatatlan vizuális oldalépítő és no-code eszközök,
- AI segítség a szövegírástól kezdve az automatizmusok beállításáig.
Tök jó, hogy ezek vannak. Az is remek, hogy bármilyen munkára többféle eszköz közül választhatsz. Pl. van, aki szinte minden szöveges feladatra a ChatGPT-t veszi elő, míg más a Perplexity-t használja.
Másrészt viszont, amire a lehetőségek tárházaként szokás hivatkozni, az egy kisvállalkozónak valójában fullasztó mennyiségű toolkészlet.
Végeredményben nem is az a valódi kérdés, hogy megéri-e 2026-ban beleugrani egy vadiúj weboldalba. (Persze, hogy megéri – ez nem változott.)
Hanem hogy hogyan tudod azt úgy technikailag fenntartani és közben a motivációdat megőrizni, hogy ne kapj agyérgörcsöt
attól, mert
- havonta kiadnak egy újabb AI eszközt – ami persze kell, mert anélkül már elavult vagy és csak 20+ órát kell beáldoznod az életedből, hogy talán úgy működjön, ahogy az elvárható lenne tőle
- találsz egy még jobb websablont, mint amire már félig felhúztad a honlapod – full felesleges fejlesztésekkel, de kell, mert abban van wishlist (vagy ‘mittomén, bármi egyéb csilivili, aktuálisan számodra tök felesleges cucc)
- és akkor még nem is számoltál azzal az agyf@szcunamival, amit az ilyen futószalagon gyártott bővítmények, alkalmazások, sablonok a honlapodon okozhatnak. (A jó öreg fatal error üzenet – de szép is az!)
Nyomják le a torkodon, hogy fizess elő X-et, vedd meg Y-t, mert ha nem, akkor amit odáig csináltál az már elavult, nyomi. Hiszen ‘hahó, már 2026 van’.
Pedig te semmi mást nem akarsz, csak végre elindítani az első honlapodat.
A social‑first, web‑second stratégia
Bevallom neked, már feláll a hátamon a szőr a stratégia szó hallatán. Ez biztosan az én hibám, mert túl sokat rugóztam ezen a kifejezésen az utóbbi években, úgyhogy megközelítésnek fogom hívni a továbbiakban.
Ha kevesebb kiborulással szeretnéd kezdeni a vállalkozói új évet (létezik ilyen?), akkor közelítsd meg úgy az egész webre lépés témát, hogy először a social media oldalaidba fektetsz nagyobb energiát (de azt akkor becsülettel!) és csak az után kezded el építtetni a honlapod egy szakember segítségével, hogy megindult feléd valami mozgolódás, érdeklődés. Te is tisztábban fogod látni a célodhoz vetető utat, amin a webes majd végigkísér.
Vagy: told egyszerre a kettőt a nélkül, hogy túltolnád
Aktívan nyomod a tartalomgyártást a social mediára, ahogy írtam, párhuzamosan pedig egy baromi egyszerű blogra vagy feliratkoztató egyoldalas site-ra tereled a forgalmat. Ezért még SEO és listaépítési szempontból nagyon hálás leszel magadnak később. (Tudom, az az undok AI ide is befészkelte magát a hülye összefoglalójával és ezzel meghozta a zero-klikk jelenséget, de a SEO az továbbra is részben tartalmi dolog, bárhogyan is próbálnak mások bűvészkedni az AI figyelmét felkeltő hackekkel.)
Ha a social-first, web-second megközelítés első lépcsőfokára állsz, akkor ami a blogot vagy landoló oldalt illeti, el kell engedned a tökéletességre törekvést.
Sorry, not sorry, amiért ezt egy olyan ember mondja, aki designmunkákból él. Legyen nyugodtan ronda az a blog. Kit érdekel addig, amíg nem akarsz rajta értékesíteni semmit? (Ez az oldal is rusnya, mégis idejársz olvasgatni. Látom, hogy itt vagy. 😆 Na ugye…)
Egy picit más szituk alapján korábban így szemléltettem ezt a témát:
